Iskolakészültség

Az iskolakészültség fogalma:

Az érés fogalma: a fejlődés olyan biológiailag meghatározott, a környezeti ingerekkel nem vagy alig befolyásolható folyamatára utal, amely automatikusan, “előre beprogramozottan” megy végbe. Az érés folyamata ezért nem sürgethető, siettethető.

Az iskolakészültség/alkalmasság, a gyermek egész személyiségének fejlettségét foglalja magába. A fogalom alatt testi, kognitív, affektív és szociális alkalmasságot értünk. Azt, hogy a gyermek képes lesz-e megfelelni bizonyos alkalmazkodási követelményeknek, tud-e majd az iskolában meghatározott szabályok szerint viselkedni – képes-e elválasztani egymástól a játékot és a feladatot, nyugodtan ülni, kivárni, együttműködni a tanítóval.

Az iskolai évek első hónapjai, az indulás meghatározza a gyermek iskolai pályafutását, ami a későbbiekben egész életére kihat. A felelősségteljes döntés esélyt ad a gyermek további harmonikus fejlődéséhez, nem okoz másodlagos szorongásos tüneteket pl. egy korai beiskolázás vagy egy felesleges visszatartás.

Minden gyermek ugyanazokon a fejlődési lépcsőfokokon halad keresztül, és a lépcsőfokok sorrendje nem felcserélhető (pl. a gyermek előbb ül fel és csak aztán indul el, előbb fogja marokba a csörgőt, és csak aztán tudja két ujjal, csipeszfogással megfogni), de minden gyerek más és más tempóban halad a lépcsőfokokon. (Van olyan gyerek, aki 11 hónaposan már szalad, és van olyan, aki 13 hónaposan kezd el kapaszkodva járni. Végső soron, mondjuk másfél éves korra, minden gyerek megtanul járni, és megkülönböztethetetlen lesz a két gyerek a járás ügyességének tekintetében.) Ugyanígy van ez az iskolaérettséggel is. Van olyan gyerek, aki 6 évesen megérett az iskolakezdésre de van, aki csak hét és fél évesen lesz az. A későbbi iskolai teljesítmény szempontjából teljesen mindegy. Az viszont nem mindegy, hogy kitesszük-e az iskolaéretlen gyermeket az iskola – számára teljesíthetetlen – követelményeinek? Úgy indítjuk-e útnak gyermekünket a 8-10 vagy ennél is több éves iskolai karrierjén, hogy a kezdeti szakaszban kudarcot él meg vagy örömet?

Azt is fontos észben tartanunk, hogy az iskolaérettség nem egyenlő az okossággal. Egy okos gyermek is lehet iskolaéretlen és egy kevésbé okos gyermek is lehet iskolaérett. Az okosság részben az öröklött adottságokon, részben a tanultságon múlik, tehát ez – ellentétben az iskolaérettséggel – fejleszthető, serkenthető a gyermek életkorához illeszkedő, játékos (!) gyakorlatokkal.

Milyen fejlődési változások történnek pontosan?

A testi fejlődés a következőkben ragadható meg. Megkezdődik a tejfogak elvesztése, a végleges fogak kibújnak. A gyermek testarányai is átalakulnak. Elveszítik a gyermekekre jellemző, a testmagassághoz képest nagy fej-kis törzs alakot, megkezdődik a felnőttekre jellemző testarányok kialakulása. A kézfej csontosodásának befejeződése szintén fontos, hiszen a gyermektől addig nem elvárható, hogy a ceruzát-tollat képes legyen megfelelően tartani.
A lelki változások terén az érzelmi-akarati élet kiegyensúlyozottabbá válása következik be, ami lehetővé teszi a szabályokhoz való fokozottabb alkalmazkodást, a feladattudat kialakulását. Megjelenik a teljesítmény belső igénye.

A gyermek gondolkodása szintén elveszíti érzelem-irányította jellegét. Egyre logikusabban, valóságközelibben képes gondolkodni, és megnő benne a megismerés vágya.

Az iskolaérettség helyes megítélése egyaránt fontos a gyermekek, a szülők, és a pedagógusok számára.
Ezért helyeződik egyre nagyobb hangsúly a beiskolázás alapos előkészítésére és ezért irányul mind nagyobb figyelem az óvodai csoportokban a leendő elsősökre.

Ha gyermekünk a legalkalmasabb életkorban és a megfelelő fejlettségi szinttel kerül az iskolapadba, azzal nem csak az ő dolgát könnyítjük meg, hanem a pedagógusét is, hiszen így kevesebb problémával, jobb színvonalon dolgozhat. Ezenkívül a család is felszabadultabban, hatékonyabban segítheti a beilleszkedést és a tanulást. Az általános iskola egy Nagy Kaland, ezért fontos, hogy a gyermekek megkapják az esélyt, a lehetőséget arra, hogy az iskolában a legjobb formájukat nyújtsák.

 

De mit is jelent, hogy egy gyermek éretté válik az iskolára? Mi az, ami az óvodához képest változást jelent?

Az iskolába lépés mindenképpen nagy változás a gyermeknek. Egy teljesen új környezetet kell megismernie, és megtanulnia tájékozódni benne. Ebben a környezetben sokkal nagyobb önállóságra lesz szüksége, több feladat, kötelesség várja, ami a korábbinál stabilabb önkontroll képességet és a gondolkodási folyamatok megfelelő szintjét teszi szükségessé. Meg kell szoknia a magasabb csoportlétszámot, és azt, hogy időről-időre kevesebb személyes figyelem irányul rá. Az órák szigorú menetrend szerint követik egymást és a 45 perc alatt végig figyelnie kell.

Az, hogy a gyermek arra alkalmasan kerüljön az iskolába, a szülők és az óvodai nevelők közös felelőssége. Vannak olyan jelek, amelyek arra figyelmeztethetik a felnőttet, hogy a gyermek még nem készült föl maradéktalanul az iskolai feladatokra.

Iskolaéretlenséget jelezhet, ha bármilyen szempontból lassabb ütemű a fejlődése (gondolkodás, mozgás, beszéd, érzékszervi, testi állapot). Fontos jelzés az is, ha nehezen vagy egyáltalán nem tud játszani társaival, ha az óvodai vagy az otthoni, életkorának megfelelő feladatok elvégzésében önállótlan, vagy ha az egyszerű szóbeli utasításokat, kérdéseket nehezen érti meg, illetve azok teljesítését rendszeresen visszautasítja. A legtöbb esetben a gyermeknek ilyenkor, csak egy kis időre van szüksége, hogy fejlődhessen, ritkábban azonban speciális segítséget kell igénybe venni: óvodai fejlesztés, nevelési tanácsadás.

Mik azok a konkrét szempontok, amiket feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha a gyermek iskolaérettségét akarjuk megállapítani?

A gyermek testi megjelenése, testsúlya, testmagassága feleljen meg az életkori elvártnak. Ha ennek megítélésében bizonytalanok vagyunk, kérjük a gyermekorvos segítségét, aki fel tudja mérni, hogy a gyermek testileg alkalmas-e az iskolakezdésre. Fontos, a vázizmok és az idegrendszer érettsége, az érzékszervek megfelelő működése. Ezek együttes érettsége adja a stabil mozgáskoordinációt és a pontos észlelést, ami nélkülözhetetlen az írás és olvasás elsajátításához. Ha a látás, a hallás, vagy a mozgás területén problémát észlelünk, kérjük szakorvos vizsgálatát, tanácsát. A testi állapottal kapcsolatban fontos szempont a kezesség kialakulása is (stabilan jobb vagy bal kezes), hiszen az írás-olvasásban és a téri tájékozódásban is szerepet játszik.

A következő nagyobb terület a szociális és érzelmi érettség. 5-6 éves kor után az érzelmi és akarati életben változás következik be, ami lehetőséget teremt a szabályokhoz való fokozott alkalmazkodásra és a teljesítmény igényének megjelenésére. Szociális érettségre, érzelmi biztonságra utal, ha idegen felnőttek jelenlétét elfogadja, társaságukban idővel feloldódik – hogy mennyi idő szükséges ehhez, azt gyermeke válogatja -, korban hozzáillő társakat elfogad, velük együttműködik és a közösség szabályaihoz képes alkalmazkodni. A szociális érettség kialakulása nemcsak az iskolakezdés, hanem a későbbi felnőtt életvezetés szempontjából is fontos. Bizonyos esetekben, amikor éretlenséget tapasztalunk ezen a területen, akkor önmagában nem elegendő a tankötelezettség eltolása, pszichológiai segítséget is igénybe kell venni. Fordított eset is lehetséges, amikor a beilleszkedési, alkalmazkodási probléma nem jelent feltétlenül iskolaéretlenséget, a pszichés támogatás azonban ilyenkor is indokolt.

A harmadik terület a munkaérettség, ami a szociális érettséggel szorosan összefügg. A munkaérettséghez tartoznak mindazok a képességek, melyek lehetővé teszik az iskolai feladatvégzést: kooperációs készség (kétszemélyes helyzetben nevelővel, pedagógussal, pszichológussal), feladattudat (tisztában van a feladat fogalmával, tudja hogy el kell kezdeni és aztán be kell fejezni), feladattartás (tudja hogy a feladatot be kell fejezni, megoldást kell találni és erre képes is), önkontroll, késleltetés képessége (aktuális vágyai kielégítését – változó ideig – képes a feladat befejezéséig késleltetni).

Tulajdonképpen mindhárom eddig felsorolt területhez kapcsolódik a kognitív érettség és a beszédkészség megfelelő fejlettsége. Kognitív szempontból kiemelném az emlékezet és a figyelmi kontroll jó működését, ezenkívül a megfigyelési képesség és a mennyiségfogalom stabilitását. Fontos a gondolkodási folyamatok megfelelő szintje, de kihangsúlyoznám, hogy az iskolaérettség nem azonos a gyermek intellektuális fejlettségével! Vagyis egy gyengébb értelmi fejlettségű gyermek is lehet iskolaérett és fordítva is igaz.

A beszédkészség alakulásáról, az esetleges problémákról a logopédus adhat felvilágosítást. Ide tartozik a pontos, érthető hangképzés, a hangok megkülönböztetésének képessége, a beszédbátorság, beszédfegyelem kialakulása, összességében a kifejező nyelvi készség megléte. A beszéd fontos szerepét nem szabad elhanyagolni, mert ez teszi lehetővé az ismeretszerzést és a meglévő ismeretek új helyzetekben való alkalmazását.

Ha a felsorolt képességek, készségek kialakulatlansága mellett kerül a gyermek iskolába, akkor ez a későbbiekben számos probléma forrásává válhat. Gyökere lehet tanulási nehézségnek, esetleg zavarnak, figyelemzavarnak, beilleszkedési nehézségnek, eredményezhet fokozott szorongást, félelemérzetet, önértékelési problémát, általános rossz közérzetet, agresszív, éretlen viselkedést.

Fontos tehát, hogy odafigyeljünk gyermekeinkre, óvodásainkra. Általában a szülő az óvodával, vagy az óvoda segítsége nélkül képes döntést hozni az iskolakezdéssel kapcsolatban. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31.-éig betölti a 6. életévét, tankötelessé válik. Indokolt esetben a gyermek, a szülő kérelmére, az Oktatási Hivatal döntése alapján további egy év óvodai nevelésben részesülhet.